Az alábbi cikk két olyan kérdést is feszeget, amiken mostanában én is sokat gondolkodtam. Az egyik, hogy miért nem tesz érdemben a NER semmit az egészségügy javításáért. Pénz lett volna rá, idő is, és az erős felhatalmazás (2/3) is megvan. Hosszú távon pedig némi előre lépés ezen a területen nyilván még inkább bebetonozná az elégedettséget és a rendszert.
Mondhatnám amúgy a közművek és közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, közlekedés, szemét-szállítás, közbiztonság, nyugdíj rendszer, stb.) egészét. Hiszen a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk, hogy ezeken a területeken - melyek az állam alapfunkciói és amelyeken keresztül (normális esetben) az átlagember a "rendszerrel" érintkezik - bármilyen lényeges előre lépés történt volna mostanában. Sőt, a meglévő struktúrák szétverésével már-már az se működik, ami az elmúlt 30 évben többé-kevésbé igen.
Van erre néhány elméletem természetesen, de ezeket nem érzem elég kiforrottnak, így most megkíméllek benneteket tőlük. (Érdekelne viszont a ti véleményetek, ha tudni vélitek a tutit!)
A másik a választópolgár felelőssége. Úgy általában és persze a jelenlegi helyzet kialakulásában különösképpen.
Az átlagos választó első sorban a négy évenkénti szavazatával tud visszajelzést adni a politikai képviseletének. Bármennyire is örülünk, hogy újra polgári és keresztény (utóbbi idézőjelben) kurzus van Magyarországon, az nem lehet mentség mindenre! Például a korrupció jelenlegi - eget verdeső -szintjére, vagy a jogállami berendezkedés leépítésére, kiüresítésére. Már csak azért sem, mert előbbi nem keresztény, utóbbi pedig nagyon nem polgári cselekedet.
A jobboldali demokratáknak itt bizony van felelőssége. Csak ők tudják (-nák, -ták volna) ennek a kormánynak a voksukkal (pontosabban annak hiányával) megüzenni, hogy srácok, van sok jó dolog, amit csináltok, de itt a határ, ezt már ne! Ezt nem szeretnénk. Profánabban: nem adunk kétharmadot háromszor is olyanoknak, akik nyilvánvalóan visszaélnek vele. Még akkor se, ha Gyurcsánnyal ijesztegetnek. Volt erős jobboldali alternatíva (amíg szét nem verték ügyesen), úgyhogy ez sem lehet(ett volna) kifogás.
Természetesen úgy is megnyerték volna a választásokat, de mondjuk nem kétharmaddal. Ha pedig még ebből se értenek, akkor - uram bocsá' - még 50% alá is beejtjük őket. A koalíciós kormány, mint intézmény, egész jól önműködik a túlkapások elkerülése érdekében, lásd a szomszédos Szlovákiát.
Van amúgy ezen kívül még sok más módszer. Például a tüntetés, vagy az önkritika. Igen, arra bíztatom jobboldali értelmiséget, hogy megalkuvás, seggnyalás és feltétlen elfogadás helyett gyakoroljon időnként kritikát a jelenlegi hatalommal szemben. Ettől még nem lesznek árulók, éppen hogy így teljesítik ki a társadalmi szerepüket. És arra bíztatom az öntudatos polgárokat, hogy menjenek ki az utcára, politikai nézettől függetlenül, amikor egy újabb demokratikus féket iktat ki az Orbán rezsim. Ügyek mentén alkossunk véleményt, a politika ne legyen hitbéli kérdés.
Ehhez persze fel kellene nőni, és hátra kellene hagyni a törzsi gondolkodást. Nagyon naiv vagyok?
Hogyan éljük túl a következő 15 évet Orbánnal?
Az átlagos választó első sorban a négy évenkénti szavazatával tud visszajelzést adni a politikai képviseletének. Bármennyire is örülünk, hogy újra polgári és keresztény (utóbbi idézőjelben) kurzus van Magyarországon, az nem lehet mentség mindenre! Például a korrupció jelenlegi - eget verdeső -szintjére, vagy a jogállami berendezkedés leépítésére, kiüresítésére. Már csak azért sem, mert előbbi nem keresztény, utóbbi pedig nagyon nem polgári cselekedet.
A jobboldali demokratáknak itt bizony van felelőssége. Csak ők tudják (-nák, -ták volna) ennek a kormánynak a voksukkal (pontosabban annak hiányával) megüzenni, hogy srácok, van sok jó dolog, amit csináltok, de itt a határ, ezt már ne! Ezt nem szeretnénk. Profánabban: nem adunk kétharmadot háromszor is olyanoknak, akik nyilvánvalóan visszaélnek vele. Még akkor se, ha Gyurcsánnyal ijesztegetnek. Volt erős jobboldali alternatíva (amíg szét nem verték ügyesen), úgyhogy ez sem lehet(ett volna) kifogás.
Természetesen úgy is megnyerték volna a választásokat, de mondjuk nem kétharmaddal. Ha pedig még ebből se értenek, akkor - uram bocsá' - még 50% alá is beejtjük őket. A koalíciós kormány, mint intézmény, egész jól önműködik a túlkapások elkerülése érdekében, lásd a szomszédos Szlovákiát.
Van amúgy ezen kívül még sok más módszer. Például a tüntetés, vagy az önkritika. Igen, arra bíztatom jobboldali értelmiséget, hogy megalkuvás, seggnyalás és feltétlen elfogadás helyett gyakoroljon időnként kritikát a jelenlegi hatalommal szemben. Ettől még nem lesznek árulók, éppen hogy így teljesítik ki a társadalmi szerepüket. És arra bíztatom az öntudatos polgárokat, hogy menjenek ki az utcára, politikai nézettől függetlenül, amikor egy újabb demokratikus féket iktat ki az Orbán rezsim. Ügyek mentén alkossunk véleményt, a politika ne legyen hitbéli kérdés.
Ehhez persze fel kellene nőni, és hátra kellene hagyni a törzsi gondolkodást. Nagyon naiv vagyok?
Hogyan éljük túl a következő 15 évet Orbánnal?
